Valamiért elkezdtem ezt az izét. Kattintgatós, 30 mp kivárós, nem érdeklős. Nem tudni valóban ki is fizeti e azt, amit ígér... Kíváncsi lennék azért rá, lehet már csak azért végigcsinálom, hogy aztán jól megírjam mi történt... Ha valakinek van ilyen kattintgatós oldalas tapasztalata, az megírhatná, szerintem nem csal én vagyok rá kíváncsi. Ha meg kedvet kaptál kattintgatni, akkor katt (depacco.com/pages/index.php)... :D
Be kell valljam, imádom a matekot. Főleg mióta le szigorlatoztam és nagy valószínűséggel soha nem kell deriválnom, integrálnom vagy akármilyen egyenletet megoldanom.
Az idő megszépíti a dolgokat az említett szigorlat óta úgy érzem, mindig is szerettem a matekot, pedig egyáltalán nem így van. :)
És mint bizonyításképp, hogy hülye sem vagyok hozzá, az indexben szerepel a világ legszebb közepese.
Tehát most kedvenc matekos képeim következnek... (Valaki igazán vehetne nekem egy faliórát :D)
Remélem tetszettek, én imádom őket. :D
Ui.: ha valakinek meglenne a gyökkettő/kettő=gyök-ös kép, az küldhetne egy linket vagy vmi... thx
Sorozatok, életünk részei. Valószínűleg csak azok nem néznek sorozatokat, akiknek nincs se tévéje, se számítógépe. Még ha nem is minden részt, de egyet-egyet biztosan mindenki megnéz.
De miért is szeretjük ennyire őket? Megnézünk egy részt és miért kezd el minket érdekelni, hogy mi lesz a folytatás?
Van olyan sorozat, amely már magával a témávak is megfogja a nézőt. Mondjuk egy jó kis krimi sorozat. És van olyan is, amelyben azonnal együtt lehet érezni a karakterekkel. És speciel nem azért nézek CSI-t (mondjuk nem mondanám, hogy nagy rajongó vagyok, néha néha megnézem a lakótársaimmal), mert olyannyira szimpatikus a csúnya vörös csávó, vagy akármelyik szereplő. Igazából rossz példát is sikerült kiemelnem, mert bár nagyritkán belenézek, semmi sem szimpatikus ebben a sorozatban... Ahány részt eddig láttam, valahogy nekem mind egyformának tűnik. Valaki meghal, jönnek a kék lámpával, természetesen 'mindig' találunk némi spermát... Erre van egy jó kis paródia is...
Ez csak így eszembe jutott... Szóval, mint már említettem nem jó példát kaptam ki a lehetőségek tengeréből, de ez egy nagyon privát vélemény, főként, hogy mekkora üzlet lett ebből a CSI dologból. Csak a kiállítást hagy említsem... Lényeg a lényeg, hogy én nem hiszek egy olyan 'bagázsnak', ahol a dns elemzés egy-két órát vesz igénybe... ( Ha ez mégis lehetséges, akkor valaki legyen olyan kedves és homályosítson fel, mert én ilyenről még nem hallottam... Nem hiszem, hogy az ilyen eredményekre azért kellene várni 14 napot (-x, mert van vmi gyorsított eredményis), mert 2 óra alatt elvégzik a tesztet, a maradék majd két hétben pedig lógatják a öööö lábukat... Nos, igazából mindegy is. Túlságosan leragadtam ennél a sorozatnál...
Inkább áttérek olyanra, amiről pozitívan tudok írni... :D
Mióta megy, teljesen rá vagyok kattanva a Gyilkos elmékre. Valószínű, hogy ez a sorozat is tartalmaz valótlan, vagy legalábbis elnagyolt részleteket, de én (és biztosan sokan mások is) ezt megbocsájtom Jeff Davis-éknek. Magát a sorozatot nem mutatnám be, ha valaki mégsem lenne képben, annak itt egy wikis link:
Mint olvashatjuk a wikiben is, a sorozat nem a bűntényre, hanem az elkövetőre fókuszál, amitől igencsak különbözik pl. a fentebb említett sorozattól. Emellett nyomon követhetjük a szereplők életét is, konfliktusaikat a bűnözőkkel, egymással és saját magukkal. Gondoljunk csak Greenawayre, Gideonra az első évadokból, vagy az utóbbiakból Hotch mizériájára... Nem akarok semmi poént lelőni azok előtt, akik csak a magyar csatornákon játszott részeket látták, mert én vagyok annyira 'fanatikus', hogy az összes idáig vetített részt láttam. Épp tegnap néztem meg az ötödik éved tizenegyedik epizódját és alig várom amikor a CBSen vetítik a következőt. :)
Másik nagy kedvencem a Grace kilinika (Grey's Anatomy). A tévében sosem néztem. Valahogy nem is érdekelt, meg amúgy is olyan későn volt. Lakótársam a hibás, aki adott egy részt, amikor elfogyott a Gyilkos elmék. Nem akarok hazudni meddig tartott, míg megnéztem az első négy évadot, de nem 4 évig. :D Nem tipikus kórházi sorozat, inkább a szereplők életén van a hangsúly, legfőképpen Meredith Grey szerelmi tökölésén. Ami számomra felettébb idegesítő, de még mindig nézhető. :) Talán ezért sem ő a kedvenc karakter, hanem Cristina Yang, hogy miért az most ne legyen téma. A fiúk azt mondják ez női sorozat. A szerelem, a szex, a kavarás miatt. Ettől függetlenül ők is lelkesen megnézik, ha 'kell'. Persze sohasem vallanák be, hogy tetszik nekik. Tisztelet a kivételnek, de az én környezetemben ilyenek ezek a fiúk... :D Dobok ide is egy wiki linket, ahol magáról a sorozatról összeszedettebb információk vannak, mint amit én le tudok írni.
Nos ők voltak a nagy kedvencek... Persze nem válaszoltam meg a miértet, legalábbis nem konkrétan és nem általánosságban.
Szerintem nincs baj azzal, ha nézzük őket. Feltéve ha megválogatjuk mit nézünk, mikor nézzük és mennyit nézzük. (Én ebben leszerepeltem, mert nálam a válaszok kb a következőképpen alakulnának: párat - sokszor - sokat :D)
Végezetül még egy link, egy cikk Jády Mónikától, címe: Sorozatok fogságában. Ő talán tudja a választ a miértekre... :D
Eszembe jutott még valami. Egy sorozat, amit egész életemben imádtam. Csak egy képpel 'szólnék' hozzá, aki tudja, úgyis tudja... És aki ismeri, annak nem kell mondanom, hogy ő a mai 'Daily Ghost'...
Ma este teljesen más témáról fogok írni... Nem mintha idáig lenne valami kialakult profilja a blognak... :)
A napom fő érdeklődési körébe ( a tanuláson, Futuramán és a Gyilkos elméken kívül) a közösségi oldalak kerültek. Minden napos rutinná vált már egy felhasználó életében (főleg olyan függőkében, mint én), hogy naponta, akár többször is végigböngészi a közösségi oldalakat. Gép bekapcs, iwiw, myvip... Persze sehol semmi nem történik... Bejelölnek olyanok, akikről halvány lila fogalmad nincs, hogy kicsodák, te pedig próbálsz rájönni ki is lehet az, honnan ismered, mert persze arra nem képesek, hogy legalább egy rohadt képet feltegyenek magukról... Végigböngésszük az üzenőfalat, ami, mit mondjak, úgy el lett cseszve, hogy ennél szarabb már nem is lehet... Most komolyan kisf*szomat sem érdekli, hogy 'KisJóska' tetszik valakinek... Még jó, hogy le lehet tiltani ezeket a csodálatosan érdekfeszítő információkat... De hagyjuk is az iwiwet és társait, mert nem erről szerettem volna írni...
Valamelyik nap ajánlották a figyelmembe a vampirefreaks.com-ot. Már amikor megjelent a kezdőoldal, akkor szimpatikussá vált. Az alap fekete, a többi szín fehér és lila. Imádom! :D Körbeszaglásztam, mert lehet és nagyjából tetszett amit láttam. Az oldal nemzetközi, vannak mindenfelől. Az átlagéletkor, sajnos, itt sem túl magas, de akadnak szép számmal 20 felettiek. Sőt, találtam harmincast is. :) Frankón ki lehet dolgozni a profilt, lehet pontozni a másikat, barátokat jelölni, szóval mindent, amit meg lehet tenni egy nem feltétlenül csak ismeretségeken alapuló site-on. Ez volt az a része, ami engem annyira nem érdekel. :) Ha van profilom, általában mindig hasonló, mert ugye én én vagyok, maximum külföldiül írom le ugyanazt. A pontozásos téma nem érdekel, persze örülök, ha valaki fasza csajnak tart, de tudom én ezt magamtól is (bár ma volt pont emiatt egy lelkiválságom, de erről majd máskor). Barátom meg van annyi, amennyi kell. Egy timbuktui csávóval úgysem megyek el pénteken kocsmázni. Legalábbis igen kicsi rá az esély...
Szóval, hogy írjak is már valamit, nem feltétlenül a közösségi része tetszik az oldalnak. Van egy zenekari rész, ahol hasonló profilokkal rukkolnak elő ismertebb és kevésbé ismert bandák. Szerencsére login nélkül lehet köztük cikázni, úgyhogy elvoltam ma. :) Képek, információk és ZENE! Végre nem kell vadásznom különböző oldalakon, hogy új muzsikákkal bővítsem a repertoáromat. Az általam megnézett profilok mindegyikén volt olyan 10-12 dal, amikbe nyugodtan belehallgathattam és vagy tetszett vagy nem. Letölteni 'sajnos' nem lehet őket, de nem kell ügyesnek lenni ahhoz, hogy ezt meg lehessen oldani. :D Nagy meglepetés volt, hogy végre meghallgathattam egy olyan előadót is, akiről idáig csak olvastam, de a zenéjét még nem tudtam lecsekkolni. Tehát ha nem is regelek be, akkor is fogom használni ezt a funkcióját az oldalnak, mert igencsak hasznos. :D Már így egy nap után van vagy 3-4 zenekar, akiknek be kell szereznem a diszkográfiáját... Sosem árt egy kis frissítés, bővítés zene terén. Főleg, hogy most inkább az industrial vonalra kattantam rá, persze a jó öreg metál mellett. Csak, hogy néhány nevet említsek a ma megismertek közül: Combichrist, Emilie Autumn... (Ha jobban bele mélyedek a zenéjükbe, lehet, hogy fogok itt még hallatni róluk.)
Az viszont meglepetésként ért, hogy az oldalnak van egy 'magyar megfelelője', a vampirefreaks.hu. Ezen a site-on viszont nem tudtam körülnézni, mert reget kíván, ráadásul ismeretségen alapulót. És ahogy elnéztem a lent sorakozó profilképeket nincs sok tizenhárom éves emós és társai ismerősöm... :D Persze biztos vannak itt is jó arcok... Csak őket nem teszik ki a főoldalra. :D Na jó, nem fikázom az oldalt, hoszen nem is ismerem, de sokkal kevésbé szimpatikus, mint a .com-os változat. Cuki az a festékes-csuklyás vámpírka, de semmi több, számomra ( a színek ellenére sem) nem tette vonzóbbá az oldalt. Summa summarum itt biztos nem leszek megtalálható. De a fentebb említetten még akár el is tudom magam képzelni (és még vámpírnak sem kell lenned, hogy regelj :D)...
Végszóként, csak betenném ide a két linket, hogy ne kelljen fáradoznia annak, aki esetleg megnézné az említett oldalakat.
Mindenki ismeri Jessica Rabbit-et. Ugye? Ő volt az első akivel 'találkoztam', az első akit kötni tudtam a rajzolt PinUp világhoz.
Igazi végzet asszonya, csodás alak, szexi megjelenés, érzéki smink. Olyan álomnő féle... Ha pasi lennék, biztos hasonlót keresnék magamnak. :)
Pár éve találtam valahol egy képet. Hasonlított Jessicára, de a haja fekete, a sminkje démoni. Igen, ő az, aki belül én vagyok... Azóta szinte mindenhol az a kép az avatarom. Szívesen belinkelném, de itt a végén még valaki felismerne. És akkor annyi az inkognitómnak. :)
Keresgéltem a neten, van e történetük ezeknek a karaktereknek, illetve a stílus kialakulásának. Magyarul a használható találatok száma egyenlő a nullával... Nos külföldiül sem árasztott el valamirevaló adathalmaz, meg szegényes angolommal nem is nagyon tudnám, úgy visszaadni, mint ahogy én azt szeretném. Valamikor visszatérek a témára, addig meg kutakodok, hátha sikerül találnom olyan oldalt/oldalakat, amely jobban foglalkozik a témával.
De addig is íme néhány művész, akiknek szeretem a munkáit, illetve néhány kép. :)
Ez egy nem tudom bejegyzés lesz... Nem tudom miről fogok írni, nem tudom mikor fogok írni, nem tudom fog ez e egyáltalán érdekelni Valakit...
Csak jött az érzés, hogy nekem (ismét) blogolnom kell. Mert volt már próbálkozásom, de saját érdeklődés hiányában előbb abbamaradt, majd később a süllyesztőbe került.
Nem tudom, lehet ennek is ez lesz a sorsa.
Valaki bemutatkozik az első bejegyzésében. Tegyem én is ezt? Ebben a pillanatban az Interjú a Vámpírral jutott eszembe... "Mi volna megnyugtatóbb, ha úgy kezdeném, mint a Kopperfild Dávid, vagy kezdjem a mesét azon a napon, amikor a sötétség mélye befogadott? Onnantól fogva érdekes nem igaz?"
Inkább kihagynám ezt a részt. Mármint a bemutatkozósdit, egyikünknek sincs rá szüksége.
